Amikor Lehner Ödön, Pártos Gyulával elkészítette a Kecskeméti Városháza terveit, nem egy lelketlen közintézményt alkotott, hanem egy egész városnak a házát, amely megjeleníti a közösség múltját, értékeit, ambícióit. A kecskemétiek magukénak érezhették az épületet, hiszen számos díszítő elemének sajátos elnevezést adtak: kakastaréj, hernyó, kígyótojás…, az épület ormán büszkén álló alakot pedig kedves közvetlenséggel Árpádka-ként emlegették. Ez a személyesség, ez az emberi viszonyulás alapvetően meghatározta az én hozzáállásomat is, az épületben helyet kapó kiállítás  tervezésekor.

A városháza forma és motívumkincséből merítve alakítottam az installációkat, igyekezve ezzel is rámutatni e díszítmények jelentőségére. A történelmi múlt középkorig visszanyúló kezdetét az éjszakában fénylő csillagok szimbolizálta teremben ismerhetjük meg, amelyből a török kor holdvilágos atmoszférájú helyiségébe jutunk, ahonnét a város ragyogó, napsütötte fénykorát megjelenítő térbe léphetünk. A helyiek, Kecskemét felvirágozását megalapozó, szorgalmára a méhecskés oszlopfő utal, a ház virágmintáiban, egyéb díszítményeiben, történelmi nagyjaink ábrázolásaiban a kulturális illetve nemzeti hovatartozás tükröződik.

A Kecskeméti Városháza épületénél a zene nem csak kőbe zárt formában jelenik meg, hanem hallható módon is, híres harangjátéka révén. A felcsendülő dallamok Kodály Zoltán életművére és helyi kötődésére irányítják figyelmünket. Katona József Bánk bán-ja, Mikszáth Kálmán Beszélő köntös-e, a helyi művészeti, gazdasági, sport élet kiemelkedő eredményeket felmutató ágai mind ugyanannak a városnak a sokszínűségét példázza.

A kecskeméti “tündérpalota” impozáns makettjéről  itt tekinthető meg  egy werkfilm, melyet a kiállítás grafikai terveivel együtt a Pazirik Kft. készített.